'Míg a halál el nem választ!

Egy barátom mesélte, hétvégén felhívta a férjét édesapja, hogy anyukája újra kórházba került.

- "Rossz a helyzet, készüljetek a temetésre!"

A barátomat ez a helyzet komolyan érintette. Több dolgot kell mostanság elengednie és szembesülnie az elmúlás nyomasztó érzésével.

Még mindig rácsodálkozom arra, hogy az emberek inkább élnek úgy, ahogy eddig, minthogy változtassanak az életükön azért, hogy tovább, jobban és igazán éljenek. Tudom, hogy a szokás nagy úr (no meg az izlelő bimbók), de minden áron?

Majáliskor egy tó mellé mentünk kirándulni, ahol előkerült a szalonna és a fürdőruha. Úgy tűnt, hogy sok embert nem, vagy csak egy picit zavart az, hogy amit eszik, az bizony átszabja Ádám és Éva kosztümjét.

Hol van az a "billenési pont", amikor más kap értelmet, amikor fontossá válik a család a munka helyett, amikor értékesebbé válik az egészség, mint a finomságok, amikor azt mondjuk, fontos az, miből áll az ételem, hogy 5-10 vagy 23 és fél év múlva ne egy olyan betegséggel kelljen végig élni az életet, ami elkerülhető lett volna?

Uszodában egy anyukával rendszeresen összefutok. Kislányát úszás előtt, közben (szünet) és után is valami finomsággal várja. Tudom, nincs jogom beleszólni az életükbe és biztos, hogy a sok étkezéssel valami lelki gondot próbál a maga módján kezelni, de megrendülve figyeltem a kis hölgyet, ahogy "formásodik", egészségének helyzete már korán eldőlni látszik.

Pedig van helye az újnak életünkben: az egészséges ízeknek a reggelinket, ebédünket szervírozó tányérunkon (esetleg egy adag csíra vagy egy tál zöldséges köles formájában) vagy szimplán a mozgásnak, amikor kezdetben a lift helyett le, majd kicsit később, bevállalósan fel is munkára fogjuk az izomzatunkat.

Vannak emberek, akik csak gondolkodnak erről, de vannak olyanok is, aki élni szeretnének, mielőtt meghalnak. S nem is akárhogyan!

Kíváncsi vagyok, hogy Ön mit gondol erről?

Ha nem szeretne lemaradni a folytatásról, iratkozzon fel itt a hírlevélre!