Fekete Bárány - Az életet választottam!

Pár hónappal ezelőtt meséltem Katáról, aki eddig úgy élt ahogy, s ennek következtében az élet határához közel táborozott le.

Most utána jártam, jelen pillanatban hogy van. (Kíváncsi lennék, hányan tippelnek happy end-re vagy éppen katasztrófára)

No, de álljon előttünk a csupasz valóság. Billentyűzetet ragadtam és megkértem Katát, mondja el, mi történt azóta...

Vágatlanul olvasható amit kaptam:

"Évek óta nőgyógyászati problémákkal küszködök, pár éve pedig inzulin rezisztenciával is. Már több nőgyógyászati műtéten átestem, 20 éve szinte minden évre jutott belőle.
De ez az utolsó pár hónap már nagyon megviselt engem és persze a szervezetem is.

2011. decemberében volt egy kisebb műtétem, amiből még ki se keveredtem, mikor január végén, az előző műtét kontrollvizsgálatánál 2 szép nagy cisztát vettek észre. Természetesen újabb műtétre került sor március elején, laporoskópiás. Szép lassan kezdtem javulni, amikor a műtétet követő 2. hétben egyre gyengébb lettem és a fájdalmaim nemhogy enyhültek volna, hanem erősödtek és már szinte elviselhetetlenné váltak.
Amikor visszamentünk a panaszaim miatt, újabb cisztát állapítottak meg. Mindenki számára érthetetlen volt, hogy tudott ilyen gyorsan kialakulni még egy. Szóval, több orvos összedugta a fejét és kiírtak egy újabb műtétre, de itt már teljes nagy műtét, méh eltávolítás került szóba. Ekkor készítettek egy újabb rákszűréses vizsgálatot is. Szóval, nagyon nehéz időszak következett, mert miközben a műtétet tervezték az orvosok, én el sem tudtam képzelni, hogy fogok felépülni, hiszen már most annyira gyenge és kimerült voltam. Azért megbeszéltük minden részletet és kb. 1 héttel későbbi időpontra volt tervezve a beavatkozás. 3 nap múlva azonban már annyira legyengültem, hogy járni is alig tudtam, amibe egy influenza vírus is besegített. Szóval, sok-sok vívódás után lemondtam a műtétet, egyszerűen úgy éreztem, hogy még elmenni sem tudnék, nem hogy túlélni.

Egy barátnőm és a férjem unszolására elmentem egy teljes bio kivizsgálásra, bár már annyira el voltam keseredve, hogy semmi értelmét nem láttam, csakis az ő kedvükért szedtem össze magam.

Itt, persze egy nagy csomó bajt diagnosztizáltak  pl: jódhiány, baktériumok, vírusok, paraziták jelenlétét, az immunrendszerem teljes gyengeségét és még sok-sok mindent  azok mellé, amiket már én is tudtam. Ami nagyon sokkolt, rákra utaló jeleket is találtak. Szóval, itt a doktornő felírt egy csomó gyógynövény készítményt pl.: Cytoflavint, Vitacellt, Moksacseppeket, kékjódot, Mega B-t, E-vitamint, Spirulinát, Viragot, 1000mg-os C-vitamint, és több minden mást is. Mi csak ezeket tudtuk megvenni, így hát ezeket kezdtem el szedni. Egyenlőre 4 hónapig tart a kúra, utána lesz egy újabb vizsgálat.

Időközben megjött a rákszűrés eredménye is, ami valóban igazolta a rákra utaló jeleket a méhnyakban. Újabb dilemma: mi legyen most, mit csináljunk, műtét vagy mi? De én még mindig olyan gyenge voltam. Sokan segítettek, bátorítottak és imádkoztak értem.
Eközben történt velünk még egy csoda. Kb. 10 éve szerettem volna egy kertet és hát minden tavasszal  lázas keresgélésbe kezdtem, de semmi. Röviden: most lett egy kis álomkertem. A férjem félve adta rá „áldását”, mivel látta az állapotomat és el nem tudta képzelni, hogy tudnám a kertben lévő munkákat elvégezni, hisz még otthon sem nagyon tudok helytállni és olyan gyenge vagyok. Szóval féltő aggodalommal a szívében, nem tudva milyen jót tesz, végül kisfiamnak és nekem örömet okozva megszerezte ezt a kertet.

Hétvégén a saját szememmel és fényképezőgépemmel láttam az eredményt!


2 és fél hónapja szedem a gyógynövényből készült gyógyszerkéket és lázas kertészkedésben vagyok. Szinte hihetetlen, milyen változáson mentem át. A barátaim és a kollégák szerint mintha kicseréltek volna, tele vagyok vidámsággal, életerővel …stb. Közben május elején voltam egy újabb cytologiai vizsgálaton, aminek az eredménye negatív lett, szóval már nincsenek rákra utaló jelek.

Hogy mi segített?

A KAPSZULÁK? A MOZGÁS? A KERT? AZ IMA?
Én úgy gondolom, mindezeket összességében felhasználta Isten, hogy újra erőt adjon nekem, hogy újra visszaadja életkedvemet és visszaadjon a családomnak és barátaimnak.
Mert ez a betegség annyira legyűrt, hogy már nem is voltam önmagam, még én sem ismertem magamra, nem hogy mások. Félelmetes volt,
de Isten, ahogy már sokszor, most is mellettem volt és megsegített. Tele van a szívem hálával. Lelkileg is nagyon mély utakon jártam, szinte   kibányászva, kincsekkel tértem vissza. Remélem, egyszer azt is sikerül leírnom.